6. rész
PILISCSÉV
A régi magyar település nevével először 1274-ben találkozunk, mikor a pilisszentkereszti pálosok birtokait említik. Első birtokosa Csévi Roger fia László, ki birtokait Godin nevű esztergomi polgárnak elzálogosítja. 1328-ban a család a nyúlszigeti apácáknak csere és vétel útján eladja, de még az évszázad elején a káptalan birtokába kerül a falu egy része, a másik részét Kanizsai István szerzi meg, ki 1418-ban ezt a részt is átengedi a káptalannak.
Kisiparát 1929-ben az alábbi iparosok alkotják:
Bednarcsik Vince pék, Csapák József cipész, ifj. Flekács Ferenc cipész, Herczeg Károly vendéglős, Kaczurek Lajos kőműves, Putz Károly kovács, Silling Rudolf csizmadia-cipész, Szabó Gyula szatócs, Vojczek Károly szabó, Vojczek Márton mészáros, Záhorszki Ferenc szabó.
A kereskedelmet 4 kereskedés és a Hangya Szövetkezet látja el. Piaca Dorog és Esztergom. A II. világháború alatt három hónapig oroszok szállták meg és a pilisi hadműveletek központja volt.
A háború után a mezőgazdaságból élt. A KIOSZ megalakulása után szerveződtek az iaprosok és az 1960-ban az iparengedéllyel rendelkezők az alábbiak voltak:
Asztalos: Hubacsek Gáspár, Jónás Sándor, Szlovák József, Szivek Kálmán, Hubacsek Gáspár
Ács: Flekács Mihály, Flekács István
Bognár: Kollár József
Cipész: Szélpál László
Festő: Kosztics Mihály
Fodrász: Kucsera József
Női fodrász: Szélpál Mária
Kádár: Kollár József
Kőműves: Fekete Mihály, Flekács Ferenc, Jurák István, özv. Urbanics Menyhértné, Krammer Lajos, Jurkovics Sándor
Kőfaragó: Hudecz Mihály
Kovács: Farkas Ferenc
Lakatos: Klányi Mihály
Műszerész: Micsei Sándor
Mészégető: Kollár Józsefné, Valovics Istvánné, Gompota István, Schilling Józsefné, Szivek Ferenc
Órás: Bartl József
Pék: Szirkovics Lajos, özv. Nick Istvánné
Szabó: Richter János
Női szabó: Maros Ferencné
Szikvíz: Jurkovics Béláné
Villanyaszerelő: Zsitrovszky Gáspár
CSOLNOK
A falu már a rómaiak idején lakott hely volt. Az első írott emlék II. Endre korából 1232-ből maradt fenn, és a neve Vathacholnuka. 1263-ban Kolnuk néven szerepel és szőlőtermesztéséről nevezetes. A falu részében a szolgagyőri vár tartozéka, de a budai Klarisszáknak is volt itt birtokuk, mert 1263-ban az apátnő a rend csolnoki szőlőjéből egy részt átenged a nyúlszigeti apácáknak, kik később több birtokos is szereztek a faluban. Oklevelek tanúskodnak arról, hogy sok határvitájuk volt a szomszédokkal és a királynak kellett igazságot szolgáltatni.
A török alatt a falu lakott hely maradt. 1569-ben a Pilis megyéhez tartozott. 1608-ban II. Mátyás az egész falut a budai Klarisszáknak adományozta. Az 1647-es összeírás szerint még 6 porta adózik, de 1696 évben mint elpusztult helységet említik.
1715-ben 13 jobbágy és 21 zsellércsalád lakta, kik közül 26 magyar és 8 német. Gróf Grassalkovich Antal a régi templomot újjáépíti, 1738-ban önálló plébániát szerveznek. 1738-as pestis járvány idején a magyarok elköltöznek, majd helyükre újabb német csoportok jönnek 1742-ben. 1782.ben hatalmas tűzvész pusztít 48 ház ég le. [18-231.]
A kisiparosok 1929-ben: Binder András szabó, Binder Márton bognár, Eichardt István asztalos, Eichardt Lőrinc lakatos, Felischmann Zsigmond pék, Gáspár János üzl. vez., Kubok Rezső vendéglős, Matusek János kőműves, Mayer Ferenc kovács, Meixner József vendéglős, Ott István pék, Péter György asztalos, Péter Pál asztalos, Prigl Ferenc szikvízgy., Reichenbach Ferenc asztalos, Riedling Antal borbély, Sachs Ferenc kovács, Strasz Antal vendéglős, Thier János pék, Thier Mihály szatócs, Wagensommer Márton hentes, Eichardt Mihály, Eichardt János kőműves [1-82.]
A község a II. világháborúban sokat szenvedett, de lakosai szorgos munkával hamar helyrehozták a károkat, a község kétlaki szerepe csak ekkora érvényesült igazán. Délelőtt a bányákban, délután pedig a földeken dolgoztak, a község mindig a gazdag helységek közé tartozott. A KIOSZ megalkotói közé tartozott a község igen sok iparosa, kik az alábbiak voltak: Lusztig János, Péter György, Prigl József asztalos, Kenczler Antal ács, Lieber Ágoston bádogos vizv. szer., Tóth János, Vörös Emil festő, Weisz György, Markos Nándor, Rittling Antal fodrász, Haász Mártonné, László Sándorné, Sztélli Józsefné női szabó, Lampel György fényképész, Molnár Tibor képkeretező, Loher József, Eichardt Ferenc, Sajtos József kőműves, Bullhardt József kalapos, Farkas Aladár kárpitos, Hidasi Mihály, Janositz József, Szkelnár János lakatos, Eichardt Lőrinc, Janoschek József órás, Molnár Sándorné, Nagy József pék, Báti András, Janositz István szabó, Huber Mária női szabó, Schiller Sebestyén, Hampl Ferencné szikvízgy., Drexler Mihály vill. szer. [13-1960.]
DÁG
A községet az oklevelek 1181-ben említik. 1262-ben IV. Béla neje Mária, Dugot Herman esztergomi ispánnak adományozta, melynek birtokában fiát, Pétert V. István 1270-ben megerősítette. A község Pilis megyéhez tartozott. 1332-37-ig egyházas hely. Róbert Károly 1323-ban Vitéz Sáfár János ősének Istvánnal adományozta. E családtól Zsigmond király XIV. század végén elvette és a falut Vörös Lászlónak adományozta, de 1415-ben Garai János közbenjárására visszanyerte a Vitéz család.
1472 Vitéz János érsek az esztergomi főkáptalannak adományozta Dágot, melynek mindvégig birtokában maradt. A török alatt Dág is elpusztult, és csak a XVIII. század elején épült újra. A század derekán 1742-ben németek szállták meg a falut, és a magyarok elköltöztek. Templomuk 1826-ban épült. [18-233.]
A községben 1938-ban 3 szatócs üzlet volt. A kisiparosok 1929-ben: Baumann Antal, Csiffáry Ferenc cipész, Chalupa József pék, Péter György asztalos, Putz Ágoston vendéglős, Schmera János asztalos, Viezner Mihály kovács, Berger István szabó, Putz Ágoston, Csicsmann István, Schmera Vince szatócsok. [1-89]
A falu a II. világháború alatt, úgy, mint a környező többi falvak, három hónapig hadműveleti terület volt. A háború utáni túlélést a mezőgazdaság, valamint a Csolnokra járó bányászoknak a bánya biztosította.
A KIOSZ megalakulásával a falu iparosai is csatlakoztak a szervezethez: Sztanyó Ágoston asztalos, Nánai István festő, Haidler Ferenc fodrász, Schuszter Jánosné női fodrász, Makasits Lajos gumijavító, Eichardt József, id. Gurin Ferenc kőműves, Viezner József kovács és lakatos, ifj. Chalupa József pék, Berger István szabó, Viezner Mihályné, Truszko Jánosné női szabó, Wittek Mihály villanyszerelő [13-1960.]
EPÖL
Az esztergomi főkáptalan ősi birtoka, melyek egy részét 1270-ben vétel útján szerezte meg, a másik része Erzsébet királyné V. István neje adománya révén. A főkáptalan birtoklása előtt Epöl az esztergomi János lovagrend javai közé tartozott. 1287-ben a Csák nemzetségbeli Márton fia István foglalta el és csak Csák Máté hatalmának megtörése után került vissza.
Az 1232-37. évi pápai tizedjegyzékben már szerepel. A török uralom alatt a falu elpusztult, a régi templom nyomai még 60-70 éve látható volt. Földesura az esztergomi káptalan. 1720-ban 13 jobbágy és 9 zsellér család lakta. 1802-ben a kegyúr új templomot épített a régi helyére. Lakói tiszta magyar és csak a század derekán telepedtek le szlovákok a faluba. 1929-ben a kereskedelmet két szatócs és a Hangya Szövetkezet látja el, mely 1920-ben alakult [18-240.]
A falu kisiparosai 1929-ben: Belkovics József kőműves, Bazsó Géza molnár, Hudoba Vilmos csizmadia, Kelepecz György bércséplő, ifj. Kovács Mihály Hangya Szöv. Vez., Kramli József bognár, Novoszádszky András kőműves, Szabó István bércséplő, Tóth János kovács. [1-108.]
A II. világháború megritkította a sorokat, de a falu talpra állt és iparosai 1949-ben Dorogon megalakult KIOSZ-nak tagjai lettek. 1962-ben szakmák szerint a következő kisiparosok kértek iparengedélyt: Dinnyés István asztalos, Flórián István cipész, Hajdler István festő, Traszky Józsefné női fodrász, kőműves: Dubas Zsigmond, Magony Ferenc, Molnár László, mészégető: Venczel Istvánné, Klányi Rozália, Nyuszl Tamás pék [13-196.]
GYERMELY
Egy 1276. évi okirat szerint Bylle-föld, és Csolnok egyházi Germen (Gyermely) községgel együtt Benedek esztergomi érsek joghatósága alá kerültek, cserébe a tihanyi egyházért, amelyet viszont Péter veszprémi püspök kapott meg.
A török időben elpusztult falut Szomorról és Zsámbékról népesítik be. Sándor Mihály kegyúr 1749-ben barokk átépítéssel hozatja rendbe az ősi, gót stílusú műemlék jellegű templomot. Az Országos Műemléki felügyelőség 1975-ben renováltatja. A községhez tartozik Gyarmatpuszta, önálló iparosok száma 14-16 fő, kereskedése 5 szatócsüzlet. Nagyobb üzeme a szeszgyár.
II. világháború alatt a nagy csatákat vívtak e területen, igazán fejlődésnek a falu a tésztagyár megalapításával kezdődött és ma is töretlen.
KESZTÖLC
Kesztölc már jóval a honfoglalás előtt a kelták által lakott hely volt. A mai nevén 1075-ben fordul elő amikor I. Géza a garamszentbenedeki apátságnak itt hét szőlőt és öt vincellért adományozott. 1439-ben Albert király oklevélben megerősíti a káptalant itteni birtokában. Templomáról 1397-ben találunk feljegyzést. A törökök alatt lakott hely és szerepel a törökök adófizető listáin. 1720-ban 26 magyar jobbágy család lakja, de 1786-ban már, mint szlovák falu szerepel. A régi temploma 1880-ig állt, ekkora lebontották, helyére új épült.
Kereskedelmét 7 kereskedés és a Hangya Szöv. látja el.
Iparosok 1929-ben az alábbiak: Dukony Ferenc szabó, Kara Ádám Hangya Szöv vez., Kara Dániel szatócs, Kovács István csizmadia, Letrich József asztalos, Martinovszki Ferenc bognár, Márton János csizmadia, Minczér Menyhárt kocsmáros, Palkovics Ferenc cipész, Parák István bognár, Szlovák István mészáros, Szokolik Ferenc szabó.
A II. világháború alatt a szovjet hadsereg hadikórháza volt a községben. A háború után a falu könnyen talpra állt, mert a lakosság nagy része a dorogi bányánál dolgozott és keresettel bírt.
A KIOSZ megalakulása után az iparosság gyorsan szerveződött és elfoglalta helyét.
Az 1960-as nyilvántartás szerint az alábbiak:
Asztalos: Cserni Ferenc, Letrich József, Varga Mihály, id. Pilcz Lajos
Ács: Szlovák József, Velmovszki István
Bádogos vízsz.: Juhász Gyula
Cipész: Langeh József
Festő: Gyimesi István, Kovács Sándor, Patkóczi József
Fodrász: Gróf Árpád
Női fodrász: Gróf Árpádné
Kőműves: Kustyán István, Hertlik József, Pánti Imre, Kara Fülöp, Vojolczek István, Gentur Mátyás
Lakatos: Hertlik Vilmos, Radovics Sándor
Pék: Szlatky Károly, Rácz András, Szlvovák István
Rádiósz.: Vígh József
Női szabó: Valek Jánosné, Kara Sándorné
Folytatás következik