8. rész

 

TÁT

 

Történelmünk első évszázadában Taat, Thout, Táth nevével 1181-ben találkozunk, amikor III. Béla a táti királyi birtokon a Szt. Jánosról elnevezett lovagrendnek adományozta, kik rendházat építettek. Tát nevével III. Orbán pápának 1187-ben kelt bullájában találkoztunk újra, még egyszer említik 1356-ban egy érseki levélben, majd Zsigmond alatt minden birtokot a lovagrendéhez csatolnak, mely meszünte után a világi papok tulajdonába kerül, majd később az esztergomi papnevelde tulajdona lesz.

 

Tát nevezetes az 1685-östáti csatáról, ahol a nagy létszámú török sereget veri meg Lotharingiai Károly. A török alóli felszabadulás után a papnevelde kápolnát épít, a templom 1747-ben épül a kegyúr költségein. [18-264.]

 

Táti halászcsárda

 

A kereskedelmet 10 szatócsözlet és a Hangya Szövetkezet látja el.

 

Iparosai 1929-ben: Adolf Béla kocsmáros, Dian Antal asztalos, Keil Márton mészáros, Peidl György pék, Radanovics László szabó, Ulbrik János cipész.

 

Tát a II. világháború alatt kétszer cserélt gazdát, mint mindig átvonuló hadak országútja és ott létesített hídfőállást a szovjet tengerészgyalogság. Mindezek a harcok ellenére a község hamar talpraállt és viszonylag nagyszámú iparosai csatlakoztak a Dorogon megalakuló KIOSZ-hoz. Az 1960-as jegyzék szerint az alábbiak kértek iparengedélyt: Papp András Kárpitos, Szopor Ernő fűtész., Szeferinusz Márton, Schmid János kovács, Schalk György, Ecker István, Kiffer Béla, Kukucska Mihály, Kiss József, Bogosi József lakatos, Farkas Béla műszerész, ifj. Farkas József órás, Aubéli Istvánné, Drexler János, Aubéli József pék, Szőgyéni Károly rádiósz., Krizsán János szíjgyártó, Sütő János, Viszolai Mihály szabó, Hunszinel Teréz, Rózsahegyi Lívia, Krakkó Istvánné, Bedi Jánosné, Verrasztó Ferencné, Vándor Ferencné, Csókás Jánosné, Papp Ágnes, Károly Teréz női szabó, Schetzler J-né Rózsahegyi Ferencné szikvizes, Bányai Rudolf tetőfedő, keller Dezső, Kovács József, Gerendás Gyula üveges, Szopor Gyula, Gora András vízv. szerelő, Darabos János, Liebengnt István vill. szer. [13-1960.]

 

TOKOD

 

Tokod ősidők óta emberlakta terület, amit különféle ásatások alkalmával felszínre hozott tárgyak bizonyítanak. A rómaiaknál megerősített hely és fontos útelágazás. Egy ilyen őrállomás állott a Kerekkápolna dűlőben, amit az akkori kórból maradt térképekkel ellátott okmány Castra Luisiana néven jelöl. (Az okmány a veszprémi püspöki levéltár tulajdona.)

 

A rómaiak után a községet különböző népek szállják meg, pl. az avarok, amit egy sírkő tanusít. A honfoglalás után Baár Kalán nemzetiség szállja meg.

 

A községet Csomorják harcosának, Tokod vitézről nevezték el. Az Árpád-kori királyok alatt várbirtok volt és Esztergomhoz tartozott, A község a tatárjárás alatt elpusztult a lakosság elmenekült, majd visszajött és Faluhely nevű dűlőben telepedett le.

 

A török idő alatt állandó harcok színtere volt és 1686-ban a törökök végleg feldúlják a templom is ekkor pusztul el. A Rákóczi-szabadságharc több ütközetének színhelye. 1732-ben az esztergomi papnevelő intézet birtoka a község.

 

Temploma 1786-ban épült. 1929-ben az ipartestülethez az alábbi iparosok tartoztak:

 

Bajcsi Zsigmond hentes, Borko János hentes, Bubenik József kádár, Csákvári Rezső szabó, Czencz János cipész, Csipke Sándor vendéglős, Demeter Lajos asztalos, Eggenhoffer Jenő üveggyári igazgató, Farszki Vince kovács, Gonda János borbély, ifj. Hundzsa Sándor bognár, Juhász János borbély, Kollár László vegyes kereskedő, Langrof Rezső borbély, Marsalek Józsefné, Mórits János, Muszela György borbély, Áprily Imre vendéglős, Oszvald János vendéglős, Rados Sándor ép. asztalos, Randl István vendéglős, Robotka Márton vendéglős, Robotka Nándot cipész, Süveges Márténé kocsmáros, özv. Szabó Jánosné vendéglős, textil, Szabó Vilmos vendéglős + mészáros, Szlovik József asztalos, Szolák Ernő pék, Takács Zoltán vegyeskereskedő, Vigh Péter szódagy. [1-451.]

 

Nagy üzemei: Üveggyár, MÁK szénbánya, 3 vízimalom.

 

A II. világháború alatt a falu többször cserélt gazdát. A háború után viszonylag gyorsan beindult az élet. (Az Üveggyárat államosítják.) A KIOSZ megalakulása után az alábbi iparosok váltottak iparengedélyt 1940-60 között:

 

Lakatos: Miklósi László, Imre János, Zászlós Sándor, Kőhalmi Ferenc

Lómészáros: Sukola Lajos

Műszerész: Pásztor József, Nagy István, Juhász Sándor,

Órás: Pollák Miklós

Pék: özv. Tóth Antalné, Csipke Károly, Aubéli József, Herczeg Ferenc, Rauschl Sebestyén, ifj. Csipke Károly

Szabó: Csákváry Rezső, Bulla Vilmos, ifj. Varga László, Estéli József, Demeter Ferenc

Női szabó: Berta Jánosné, Gerlei Teréz, Hégli Jánosné, Asztalos Miklósné, Kovács Sándorné, Papp Jolán, Vándor Tiborné, Juhász Gabriella

Szikvíz: Szabó Jánosné, Toldezsán László

Vízvezeték szerelő: Kecskeméti László

Villanyszerelő: Nagy István, Vizi János [13-1.]

 

TOKODALTRÓ

 

Közigazgatásilag Tokodhoz tartozott. A Magyar általános Köszénbánya Rt. építette a kolóniát, a templomát pedig 1924-ben szentelik fel. Mivel a MÁK nem tartozott a Salgótarjáni Rt.-hez itt külön bányairoda épület.

 

A MÁK Rt magániskolája 1889-ben épült. A bánya Bányatiszti könyvtárát Önsegélyző és Önművelő Egyesületet, Dalkört és Sportegyesületet tart fenn.

 

Kereskedői: Bajcsi Zsigmond mészáros, Oprily Imre vendéglős, Oszvald János vendéglős, Kollár László vegyeskereskedő, iparosai: Demeter Lajos asztalos, Gonda János fodrász.

 

ÚNY

 

Első okleveles említése 1193-ból származik, amikor is III. Béla megerősíti a fehérvári kereszteseket Únyi birtokukban. 1588-ban az elpusztult helységek lajstromán szerepel. [19-191.]

 

A XVIII. század elején báró Sándor Mihály tulajdonába volt, aki a templomot is építette. 1715-ben 28 magyar jobbágy család lakta. 1750 körül Úny kuriális helység a nemesi közbirtokosság a Geiszler, Csenkey, Kotsis, Cséfalvy és Huszár családokból áll. A református és a katolikus lakosokon kívül sok zsidó család is lakott Únyon, 1750. után zsinagógát is építettek. [18-269.]

 

Kereskedelmet a Hangya Szöv. és két szatócs üzlet bonyolítja.

 

Iparosai 1929-ben: Forgó János kőműves, Gyurizán József bognár, Petro János kovács, Petro József kovács.

 

A II. világháború alatt többször cserélt gazdát, míg a frontvonal nyugat felé távozott. A falu háború a mezőgazdaságból élt. A KIOSZ megszervezése után 1960-tól az alábbiak kértek iparengedélyt: Podhorszki Ferenc asztalos, Kovács István, Rákóczi János, Kreitner János cipész, Mohácsi Teréz női fodrász, Szabó Mihály kőműves, Bezzeg Ferenc, Tomerli Miklós, Farnadi Mátyás pék, Kovács Györgyi, Balázs Ferencné női szabó. [13-1960.]

 

Folytatás következik