9. rész

A Dorog és Vidéke Ipartestület megszűnése és a KIOSZ megalakulása, működése (1948-1990)

1945. tavaszán Budapesten jött létre a Kisiparosok és Kiskereskedők országos Szabad szervezete, melyből kiváltak a Kisiparosok és létrehozták a Kisiparosok országos Szabadszervezetét a /KIOSZ/ és így működtek tovább.

A KIOSZ Budapesten, de vidéken is erős szervező munkába kezdett, hogy szervezetei és tagjai számát megnövelje. Dorogon 1946-47-ben a KIOSZ szervezése még nem kezdődött meg, iparosság érdekképviseletét és a szükséges iparhatósági teendőket részben az Ipartestület, de nagyobb arányban a Dorogon felállított Nemzeti Bizottság, mint községi iparhatóság látta el. E bizottság határozta meg, hogy ki kap iparengedélyt, üzlethelyiséget, anyagkiutalást, és kit minősítettek „népellenes”-nek akitől mindent megvontak [11-1945-48]

De mielőtt továbbmennénk, itt kell megemlékeznünk azokról az iparosokról, kiket elsodort a II. világháború vihara és fronton vagy elhurcoltként táborokban vesztették életüket. Ilyenek voltak: Binder Rudolf szabó, Wagensommer Ferenc kereskedő, Puchner Jakab vendéglős, Perl János fodrász, Bartl István kőműves, Bodri Ferenc cipész továbbá az izraelita származásúak: Fleischman Szerén, Khon Ignác órás és család, Schulhof Mór stb.

De meg kell emlékeznünk azokról a német származású iparosokról akik részben 1944. karácsony előtt hagyták el Dorogot, de igazi érvágás Dorog iparosságára a belügyminiszter 70.010/1947. V. M. SZ. rendelete, mely alapján 1947. augusztus 27.-én 116 dorogi németet vagoníroztak be és szállítottak Németországba, köztük 20-30 iparost. Ezek után megállapíthatjuk, hogy úgy az első, mint a második világháború közel az iparosok egyharmadát megsemmisítette és 5-10 év kellett, hogy az iparos ellátottság utolérje magát, ami nem kis erőfeszítésbe került. Front után a kereskedők fele képesítés nélküli szatócs volt.

A nagy változást az a miniszteri rendelet hozta mely 1948. május 31.-el a Kereskedelmi és Iparkamarát, majd 19448. június 4-ével az Ipartestületek Országos Központja (IPOK) további működését beszüntette. A 6. 110/1948 kormányszámú rendelet kimondta:

Az Ipartestületek Országos Központja a jelen rendelettel megszűnik. Azokat a feladatokat, amelyek az IPOK ügykörébe tartoztak a KIOSZ látja el.

1950-ben Dorogot járási székhellyé tették és járás ipari osztálya kezdte meg a kisiparosok szervezését.

A kezdeti ellenállást hamar megtörte az anyaghiány és mivel kiutaláshoz másképp nem juthattak, 1949-ben megalakult 83 fővel Dorogon is a KIOSZ dorogi helyi csoportja.

Itt kell megjegyezni, hogy 1949-ben a KIOSZ megalakulása után az Ipartestület irattárát átköltöztették a Járási Tanács irattárába, ahol tűz ütött ki és az iratok egy része elpusztult, a többit (1953-ig)bevitték a Megyei Levéltárba Esztergomba.

A dorogi KIOSZ első megválasztott vezetője Hangya Ferenc szabómester lett, majd Pápa József lakatosmester lett utóda. Az alakulás után nehéz idők következtek. Mint minden az emberek számára idegen szervezeti forma nehezen indult az 50-es években, de egyre többen látták be, hogy csak együtt, közösen képesek elérni ügyük intézését, fennmaradásukat.

Az 1956-os forradalom kissé szétzilálta a szervezetet, de hamarosan újra összeállt és Mészáros Béla kőművest választották vezetőnek, aki 1962-ig látta el feladatát.

1958. február 15.-én megjelent 9/1958 sz. trv. és ennek végrehajtására vonatkozó 2/1958 sz. Könnyűipari Minisztérium rendelete már könnyítést tartalmaz. E rendelet tette kötelezővé a KIOSZ tagságot. Ez határozza meg a KIOSZ nevét is „Szabadszervezet helyett Szervezetre”. A termelőszövetkezetek megalakulásával elvesztették egyes szakmák az önállóságukat. Ilyenek voltak a kovács, bognár, szíjgyártó mesterségek.

A kisiparosság életében egy nagy fontosságú esemény kezdődött. Az 1961. évi 20 sz. törv. rendelettel, amely 1962 január 1.-vel lépett életbe. Eszerint az öregségi nyugdíjra jogosult az a kisiparos, akinek legalább 10 évi nyugdíjbiztosításban eltöltött éve volt és a 60. illetve 55. életévét betöltötte, abban az esetben, ha az iparigazolványt is visszaadta.

A magas korban lévő iparosok járulékfizetési kedvezményt kaptak, továbbá a rászorulók kivételes nyugdíjat kaptak. 1962-ben Tőzsér István üvegest titkárrá választották, majd 1964-ben a tisztújító gyűlésen elnöknek Gubala Béla pékmestert, titkárnak Mészáros Béla kőművesmestert választották meg.

Ekkora már egy igen jó kollektíva alakult ki, pl. az 1965-ös tiszai árvíznél Juhász Máté tokodi kőműves hetekig dolgozott ingyen. Az árvízkárosultak részére 35 ezer forintot gyűjtöttek össze. E társadalmi megmozdulások legfőbb szervezője Pogonyi Zoltán szobafestő volt.

Élenjártak a KIOSZ iparosai a társadalmi munkában is, pl. a bikolpustai sokgyermekes szegény sorsú családoknak a varrodák ruhákat varrtak. A festők pedig idős, szegény nyugdíjasoknak ingyen festették ki lakásukat. [23-1964.]

De akadtak negatív jelenségek is, pl. Május 1.-i felvonulásra úgy toboroztak, hogy magas adót helyeztek kilátásba azoknak, akik nem jelennek meg, így aztán 360 főt sikerült felvonultatni, mert féltek a megtorlástól.

Gubala Béla elnök 1960

Szalai Balázs elnök 1980-as évek