11. rész

 

Tanoncoktatás

 

Hazánkban a XVIII. század közepén és végén szervezték az úgynevezett vasárnapi iskolákat, ezek voltak alapjai a tanoncoktatásnak. 1845-ben a városokban feslőbb elemi tanodát, a kisebb helyeken a vasárnapi tanodákat szervezték meg. Az első felső ipari iskolát 1872-ben Kassán szervezték meg, majd sorra szerveződtek hazánkban a vidéki városokban. 1927-ben utoljára Szolnokon. [12-157.]

 

Az ipari szakiskolák célja: a műhelygyakorlatok és a szakszerű elméleti, valamint rajzoktatás útján olyan iparossegédek képzése, akik a szakiskolákban elsajátított mesterségüket korszerűen műveli és továbbfejleszteni képesek. Az iparos és kereskedő tanoncok oktatása még a 1884. évi XVII. tc. alapján történt. Kisebb községekben így Dorogon is községi iskolák szervezték meg a saját tanerőikkel. [1-164.]

 

Nem tartozik szorosan a tanoncoktatáshoz, de egy igen érdekes és értékes kezdeményezés volt az úgynevezett népfőiskola Dorogon, ahol a szakmunkás vagy a képzetlen bányamunkások számára tették lehetővé a szakmai valamint az általános műveltségük fokozását.

 

A dorogi népfőiskola megszervezése ügyében az Országos Szabadoktatási Tanács képviseletében Pályi Sándor titkár és Novágh Gyula szakelőadó, a vallási és közoktatási miniszter képviseletében Dr. Deptner Tibor miniszteri titkár, a vármegyei Szabadoktatási Bizottság képviseletében Padányi Andor Kir. tanfelügyelő és Dr. Bocsánczi Lukács szabadoktatási titkár szálltak ki először 1921. január 15.-én Dorogra, ahol a helybeli szabadoktatási bizottsággal a népfőiskola felállítását beszélték meg.

 

A szervezést tovább folytatta Dr. Bocsánczi Lukács aki kidolgozta a dorogi népfőiskola tantervét, rendtartási szabályzatát, majd február 14-én Pályi Sándorral Dorogon megalakították a dorogi népfőiskolát. Az akkor felvett jegyzőkönyv szerint helybéli Szabadoktatási Bizottság oktatói az alábbi tantárgyak oktatták:

 

Gróf Wenkheim Frigyes káplán – társadalmi ismeretek heti 1 óra

Komoróczy Miklós tanár – magyar irodalom heti 3 óra

Komoróczy Miklós tanár – torna heti 2 óra

Rádly Mihály ig. tanító – történelem, alkotmány heti 3 óra

Rádly Mihály ig. tanító – számtan, mértani heti 3 óra

Rákosi Károly ig. tanító – technológia heti 2 óra

Kompolnay Ödön főmérnök – ábrázoló mértan heti 3 óra

Körmendy Tibor mérnök – villamos és géptan heti 2 óra

Főos Tivadar tisztviselő – közgazdaságtan heti 2 óra

Szilas László bányatanító – egészségtan heti 2 óra

Országh Pál bányatanító – földrajz heti 2 óra

Országh Pál bányatanító – ének heti 2 óra

 

Az igazgatói teendőket Rákosi Károly igazgató-tanító látta el. A tanítás március 1.-én kezdődött.

 

Az oktatás 26 órában hétköznap esténként 4-8-ig minden vasárnap 8-10-ig történt. A népfőiskola ünnepélyes megnyitója február 24-én volt a vallási és közoktatási miniszter képviseletében, jelen volt Dorog és a megye valamennyi előkelősége. A beiratkozott 35 rendes és 30 rendkívüli hallgató, kik közül az alábbiak szerint oszlott meg az összetétel: kereskedő 1, iparos 39, bányász 12, bányamunkás 6, írnok 7, összesen 65.

 

A népfőiskola anyagi kiadásairól való gondoskodást Schmidt Sándor bányaigazgató vállalta és az ő nemes áldozatkészsége következtében a népfőiskola a bányaiskola egyik modern berendezésű nagytermében nyert elhelyezést.

 

A népfőiskola ünnepélyes bezárása június 19.-én a vallás és közoktatási miniszter jelenlétében történt. [8-64.]

 

A 30-as években, az iparos-tanoncképzés Esztergomban és Pilisvörösváron megfelelő alap- és középfokú oktatási intézményekben történt. A vizsgáztatásoknál az ipartestület képviselői is jelen voltak. Ugyanezek az intézmények végezték a mestervizsgákat is.

 

1945 után az Országos Iparoktatási Tanács 80/196 sz. rendelettel szervezte meg majd a 13.706/1946 sz. rendelettel szabályozta ügyrendjét. Az 1946-47-es iskola év volt az első.

 

A tanonciskolákat az 1922. XII tc. alapján a községek kötelesek fenntartani. Dorog 1948-49-ben, a mai Petőfi Sándor Általános Iskolában beindult az iparitanuló-képzés kereskedő, férfi és női szabó, kőműves, ács, lakatos, festő, esztergályos szakmákban, a képzési idő két év volt. Két év után a szerződés alapján szakmunkás bizonyítványt adtak. 1951-től üzemekben indult meg a szakmunkásképzés egy új formája az átképzés, hol 6 hónaptól – 1,5 évig tartó tanuló idő után szakmunkásvizsgára jelentkezhetett a tanuló, erre azért volt szükség mert a gyárak gyors gépesítésével nem járt együtt a szakmunkásképzés és így a propaganda hatására férfiak és nők korra való tekintet nélkül tömegesen jelentkeztek. Gyorsították még ezt is a „Szakma ifjú mestere” címmel, amit ha megnyert a fiatalt, soron kívül felszabadították.

 

Közben a 2-3 éves normál ipari tanuló képzés is folytatódott, de még így is a szakmunkáshiány volt a nagyüzemekben.

 

1953-ban a szakmunkásképzés intézményesített mederbe került, külön tanműhelyekkel üzemi felügyelőkkel a szakmai és az Esztergomban lévő intézményben az elméleti oktatással ezek mellé később felépültek a tanműhelyek is. [8-64.]

 

Ennek a nehéz kornak egyik jeles túlélője hiteles tanúja Dorog legrégibb ma is működő kézműves műhelyének tulajdonosa Puchner József.

 

Tanulságul röviden bemutatjuk szakmáját.

 

Puchner József kalaposmester:

 

A történelem során a kalap mindig fontos szerepet játszott az ember illetve a nő életében. Most ne menjünk vissza a középkor csodálatos kalapkölteményeihez, sem a századforduló női kalapcsodáihoz, maradjunk a közelmúlt divatjánál, hogy mily sokféle kalap volt divatban, ahány ország szinte annyi divat. Az angolok „Eden” kalapot, a franciák a cilindert az osztrákok a tiroli formát, a magyarok az alföldi fekete nagykarimájút, a románok a kiskarimájút, az un. „bikfa” kalapot, de folytathatnánk a sort több oldalon át. Már-már úgy nézett ki, hogy emberek mindezt elfelejtették és a sapka lesz a divat úgy a férfiaknál, minta nőknél. 

 

A rendszerváltás után mindha kezdené a kalap visszakövetelni rangját, mind többen vásárolnak kalapot nem csak ünnepi alkalomra és a nők is kezdik visszanyerni nőiességüket és egy nő elegáns kalapban lehet.

 

Puchner József kalaposmester e csodálatos fejdíszek mestere, akik a régi dorogi mesterek közül egyedül él ma már. 1923-ban kezdete a szakmát Budapesten, ugyanis ez idő tájt budapesti kalaposok jártak a dorogi hetivásárra, ezt az alkalmat ragadta meg Józsi bácsi és szegődött el inasnak hozzájuk. 1926-ban szabadult és mint akkoriban divat volt egy segédlegénynek „világgá” kellett mennie, hogy szakmáját gyakorolja. Ő Kecskemétre ment, de csak tizennégy hónapot töltött ott „továbbképzéssel”. 1928-ban kiváltotta az iparengedélyt és Dorogon folytatta a mesterséget, a Csolnoki úton berendezett kis műhelyében. 1931-ben házasságot kötött. A feleséggel a szakma erősödött ugyanis kezdettől fogva a feleség „Erzsi néni” átvette a műhely varró munkáit és teszi ezt mindmáig. 1933-ban a főúton egy két kirakatos üzletet rendeztek be, külön műhellyel. Természetesen az iparengedély kiváltásától kezdve tagja a Dorog és Vidéke Ipartestületnek.

 

Sajnos a háború őt sem kímélte 1944-ben elvitték katonának és 1945. június 9.-én fogságba esett, és csak 1948. június 28.-án szabadult.

 

Puchner József kalaposmester

 

Az üzlet a harcok során több találatot kapott. Az itthon maradt feleség az üzletet rendbe hozatta és egy segéddel elkezdte újra a munkát. A hazaérkezés után újra felszerelték az üzletet és a műhelyt és beindult a munka. Az államosítás őt sem kímélte, az ötvenes évekbe át kellett adnia az üzlethelyiséget a községnek könyvtár számára. A felkínált üzlethelyiséget nem fogadta el és addig a műhelybe költözött és ott árult.

 

A könyvtár elköltözése után újult erővel látták hozzá az üzlet visszaállításához, ami hamar sikerült.

 

Közben KIOSZ tagként igen aktívan vett részt a szervezet minden megmozdulásában és munkáját az elismerő oklevelek a Munka Érdemrend, valamint a KIOSZ fennállásának 30-ik évfordulóján és Józsi bácsi iparkiváltásának 50.-ik évfordulóján „aranygyűrűs” iparos lett, mely már rangot jelent az iparosok között is.

 

Puchner József már elmúlt 80 éves, az üzlet jövőjét bebiztosította unokája révén aki ma már az üzletet vezeti, (Szenczy György), de úgy érzi ő is, hogy „Puchner” márkanév őt is kötelezi, a vevőkört megtartva színvonalas munkával azt bővítse, hogy Dorogon az új értelmiség körében újra divat legyen az „Eden” kalap.

 

És most nézzük hogyan készül a kalap.

 

A vevő elmondja elképzeléseit, a mester elmondja mi illik egyéniséghez és miután megegyeztek csak akkor kezdődik a munka.

 

Az első fázis az anyag (tomp) kiválasztása. Mikor meg van határozva a kalap anyaga, következik a bekeményítés, ez abból áll, hogy a tompot vastagon bekenik keményítővel és jól átgyúrva végül egy mángorlón áthajtva a felesleges keményítőtől megszabadulva a kalapot gőz felett puhítják, hogy jól formázhatóvá váljon. A gőzbe jól megpuhított anyagot egy formára húzzák, de előtte a peremét jól kinyújtják. A formán egy kötéllel jól átkötik és a kalap ekkora kapja meg a fej formáját, majd a peremet kisimítva, méretre vágva a szárítóba kerül. A szárítás után a fényezés következik, amit a préselés követ, a préselés után mely egy csajka formába történik, következik a karima zsákolása, majd ezt követi a díszítés. Miután belevarrták a kalapba a bélést, mindezeknél a műveleteknél ügyelni kell a technológia betartására, a műveleti idők tartására és a kalap biztos elnyeri a vevő tetszését.

 

 

Folytatás következik