14. rész

 

V.

A kézműves ipar új típusú munkaadói, szakmai érdekvédelmi-képviseleti szervezetei (1990-1995)

 

A KIOSZ (Kisiparosok Országos Szervezete) a pártállami struktúrának megfelelően jogszabály alapján centralizált szervezetként működött.

 

Ellátta a kamarai típusú feladatok egy jelentős részét pl. a kötelező tagság révén a tagregisztrációt, statisztikai adatfelvételt, mestervizsgáztatást stb., ugyanakkor mondani, hogy olyan „öszvér”szervezet volt, amely kvázi hatóságként működött (pl. iparjogosítványok kiadása előtt véleményezési jog, részvétel a telepengedélyezési eljárásában, szakmai panaszokban közvetlen eljárás stb.), melyet bizonyít az is, hogy a KIOSZ-tagságból kizárás egyben az iparengedély megvonását is jelentette. Ugyanakkor a kisiparosokat érintő helyi és országos ügyekben érdekvédelmi és képviseleti funkciót kellett betöltenie.

 

Az egyközpontú irányítás (egy országos alapszabály, felsőbb testületek döntése kötelező volt a megyei és a helyi alapszervezetekre) lényegén az sem változtatott, hogy a nyolcvanas évek közepére nagymértékű decentralizáció valósult meg, így pl. önálló jogi személyként (de nem alanyi jogon) működtek a közép-és alapszervezetek.

 

Erre az időszakra egyre nagyobb elégedetlenség, majd ellenállás bontakozott ki a tagság soraiban a KIOSZ egésze felépítésével és működtetésével szemben.

 

1989-ben több eseményt utalt arra, hogy a mélyebb társadalmi-gazdasági változások elengedhetetlenül bekövetkeznek.

 

Egyre markánsabb fogalmazódott meg a „szocializmus” reformját akaró politikai igényekkel szemben egy valódi társadalmi-gazdasági átalakulást, a több párti demokráciát, a piaci, a polgári társadalomra való áttérést akaró politikai igény.

 

Úgy 1989-ben már elkerülhetetlenné vált két olyan törvény megalkotása és elfogadása-melynek politikai jelentősége rendkívül nagy horderővel bírt – az ún. egyesülési jogról szóló törvény és a gyülekezési jogról szóló törvény.

 

Ezek a törvények szorosan összefüggnek és kapcsolódnak az ENSZ által elfogadott jogok nemzetközi törvényével.

 

(E két törvény elfogadás a korábbi évtizedekben elképzelhetetlen volt, melyet bizonyít az a tény is, hogy nem kis mértékben társadalmi nyomásra születtek meg.)

 

A törvény kihirdetése jelentős mozgásban hozta azokat a társadalmi erőket, amelyek közösségekbe szerveződve immár törvényes alapon, önszerveződéssel, közös érdekeikre alapozva sorra alakították meg egyesületeiket. (Az egyesületek egy része alapozta meg a politikai pártok működését.) Az új út lehetősége nem kerülte el a kisiparosság egészét sem, amely kihatott végső soron a KIOSZ és tagszervezeti megszüntetésére.

 

Ezt megelőzően azonban a KIOSZ X. Országos Kongresszusán (melynek első napja 1990. február 10.-én volt és folytatása május 6-7.-én) jelentő kérdésekben döntött. A változások jelei egyre markánsabban fogalmazódtak meg, melyet bizonyít az a tény is, hogy hosszú évtizedek után a Szervezet élére újra gyakorló kisiparos választották meg Kurucz Zsigmond úr személyében, elnöknek.

 

A X. Országos Kongresszus májusi ülésszakán – immár az 1990. április 1-jével történt egyéni vállalkozói törvény hatálybalépését követően – két központi kérdés szerepelt.

 

Az egyik, a szervezet átalakulásának kérdése, a másik a KIOSZ vagyonának sorsa.

 

A szervezet átalakulása (átalakítása) az egyik legnagyobb vitát váltotta ki, melynek végeredményeként tisztázódott, hogy a KIOSZ átalakulásáról nem lehet szó. Egyetlen egy reális út kínálkozik, mégpedig a hatályos jogszabályok alapján megszűntetni a szervezetet.

 

Ebből következett a másik nagy kérdéskör, hogy a KIOSZ tulajdonát képező vagyon kit illessen meg.

 

A Kongresszus 23/1990. (V.6-7.) határozatával részletesen szabályozta, hogy a Vagyonfelmérő és Kezelést Előkészítő Bizottság vegye számba az Országos Elnökség, a közép-és alapszervezetek befektetéseit, pénzeszközeit, ingóvagyonát és azt, hogy milyen további előkészítő munkálatokat kell elvégezni.

 

A X. Kongresszust követően a jövőbeni elképzelések és azok megvalósítását követő gyakorlat több irányzatot hívott életre, mely mögé különböző ipartestületek sorakoztak fel.

 

Az elképzelések körüli viták részletezése és mellőzése mellett végeredményként azt lehet mondani, hogy a gyakorló kisiparosok kompromisszumhajlama és közmegegyezése alapján az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) Alakuló Közgyűlését 1990. szeptember 10.-ére és szeptember 23-24-ére az Előkészítő Bizottság összehívta.

 

A KIOSZ Országos Elnöksége pedig szeptember 24.-ére összehívta XI. Országos Küldöttgyűlést.

 

Az 1990. szeptember 10.-ei Alakuló Közgyűlés, melyen 182 alapító tag vett részt, hosszas vitában elfogadta az IPOSZ Alapszabályát és döntött arról is, hogy a szeptember 23.-ai Közgyűlésen alapító tagoknak tekinti azokat az ipartestületeket is, amelyek a Mandátumvizsgáló Bizottságnál hitelt érdemlően igazolták, hogy önkéntes tagság alapján szerveződött, bíróságon bejegyzett önálló jogi személyként működő ipartestületek.

 

Döntött arról is, hogy a jövőbeni szövetségi hozzájárulás mértékéről a vagyonfelosztás teljes és komplex áttekintése, illetve ehhez kapcsolódó közgyűlési határozathozatalt 1991. januárjában kell napirendre tűzni.

 

1990. szeptember 23.-ai Közgyűlés immár végleges Alapszabály és az 1990-94-re szóló hosszú távú program ismeretében 228 teljes jogú tag részvételével és 1 szervezet megfigyelői minőségben zárt ülésen, titkos szavazással megválasztotta az IPOSZ vezető testületeit. Úgy az IPOSZ elnöke lett Szűcs György úr, alelnökök Kassai Róbert, Juhász József, dr. Nádai László, Szabó Tibor és Tömösváry József urak. A Felügyelő és Etikai Bizottság elnökének Vonnák Sándor urat, helyettesének Bőhm Sándor urat, tagoknak: Kocsenda Miklósné hölgyet, Vadas Ferenc, Fodor Zoltán, Hotter József és Ribizsár Péter urakat választották meg.

 

A Közgyűlés egyhangú szavazással örökös tiszteletbeli elnöknek: Kurucz Zsigmond urat választotta meg.

 

Másnap 1990. szeptember 24.-én kezdte meg ülését a KIOSZ XI. Országos Küldöttgyűlése.

 

(A Küldöttgyűlésen részt vettek az IPOSZ-t megalakító ipartestületek képviselői is.)

A küldöttek meghallgatták a választott testületek beszámolóját, döntöttek a vagyoni kérdésekben, mely döntést az IPOSZ közgyűlése magára nézve kötelezően elfogadta, Úgy:

 

1.) A vagyonfelosztás elvei (16/1990. (IX.24.) Kgy. határozat)

 

A KIOSZ X. Kongresszusának határozata szerint a vagyon nagy részt felmérésre került, de további pontosításra szorul, és mint természetes tulajdonosokra, az ipartestületekre kerül visszabontásra. A felosztás végső módjáról az IPOSZ közgyűlése dönt. A felosztás az 1989. decemberében működő alapszervezetek között történik meg. Mivel a felosztás és felmérés között jelentős idő telik el és az átalakulások miatt a létszám mozgásban van, az alábbiak szerint kell intézkedni:

 

ha egy alapszervezet kettő vagy több részre oszlik, kettő vagy több ipartestület jön számuk arányában. A taglétszámnál viszont csak azokat a tagokat kell figyelembe venni, akik a KIOSZ-nak 1989. december 31.-ét megelőző időszakba tagjai voltak és nyilvántartásban szerepeltek. Ugyanez az eljárás akkor is, ha az alapszervezetek, illetve a jogutód ipartestületek egymás közötti arányeltolódását egyenlíti ki. Az ipartestületek rájuk visszaosztott vagyon tulajdonosaivá válnak, ebből következik, hogy a vele kapcsolatos intézkedési jog, a vagyon haszna, befektetése, esetleges elidegenítési joga őket illeti meg. Az IPOSZ közgyűlése fönt arról, hogy mennyei vagyont tart szövetségi tulajdonban.

 

2.) Megszűnés, jogutódlás (17/1990. (IX.10.) Kgy. határozat)

A KIOSZ XI. Országos Küldöttgyűlése kinyilvánítja, hogy: a KIOSZ 1990. december 31.-én átalakulással megszűnik. Általános jogutódként az 1990. szeptember 10.-én és 23-án megalakult Ipartestületek Országos Szövetségét jelöli meg minden tartozását és követelését a megalakult IPOSZ-ra ruházza át. Az IPOSZ bírósági bejegyzésének a napjától a KIOSZ Országos Elnökség a KIOSZ megszűnéséig feladatát és határkörét átruházza az IPOSZ Országos Elnökségére. A Szövetség a KIOSZ Elnöksége által 1990. július 18.-án elfogadta 1990. évi költségvetésből, annak keretén belül gazdálkodik. A küldöttgyűlés felhívja az IPOSZ tagipartestületeket és területi szövetségeket, hogy 1990. december 31.-éig tegyék meg bejelentésüket a bírósági bejegyzések alapján az illetékes APEH szerveknél a névváltozatással kapcsolatban. Felkéri azokat a KIOSZ alapszervezeteket, amelyek ez idáig átalakulásukat nem jelezték, az átalakulás kérdéséről legkésőbb a KIOSZ megszűnéséig döntsenek.

 

Összességében az ipartestületek és azok országos szövetségének mintegy 125 éves múltja és e történelmi hagyományok továbbélése jelentette azt az alapot, amelyre építve viharos gyorsasággal alakultak meg 1990-ben az újonnan szerveződött ipartestületek és azok szövetsége.

 

Az Alakuló Közgyűlés óta a tagszervezetek száma folyamatosan növekedett és 1995-re 300 körül stabilizálódott. E négyéves időszakban azonban a Szövetség és az azt alkotó tagszervezetek egészére nézve jelentős döntések születtek.

 

Szinte az Alakuló Közgyűléssel volt egyenértékű az IPOSZ 1991. január 26.-i II. Közgyűlése. E Közgyűlés döntött a vagyonfelmérésről, az összesítésről és a vagyonelosztásról, továbbá a szövetségi hozzájárulásról, az IPOSZ költségvetéséről és a végső soron egy új testület a Vagyonkezelő és Működtető Kuratórium valamint annak Bizottsága létrehozásáról. 

 

A ciklus alatt a Közgyűlés évente egy vagy két alaklommal ülésezett, rendszeresen áttekintése a hosszú távú programból adódó feladatinak végrehajtását. (A testületi ülésekről több ezer oldalnyi jegyzőkönyv és írásos dokumentum készült. Ennek részletes ismertetése jelen kiadványban nemcsak terjedelmi okok miatt nem lehet vállalkozni.)

 

Az eltelt időszak munkájáról az IPOSZ Programalkotó és Tisztújító Közgyűlésén (1994. január 29.) adott számot az Országos Elnökség.

 

 

Folytatás következik