45. rész
Most egy olyan fejezet ismertetésébe kezsünk bele, ami egy régi fájó része 100 éves működésünk történetének. Ez a fejezet a politiai változások közepette történt, az ipartestületek feloszlatásával kezdődött, és ingatlanjaik államosításával zárult. Újjáalakult ipartestületünk az alakulást követően azonnal hozzákezdet a jelnleg is még Dorogon a Bécsi u. 100. sz. alatt található ingatlan visszaszerzésének munkájához. Ebben a fejezetben több részben közlünk dokumentumokat az ipartestületi székház megépítéséről, a működéséről az államosításról, a törekvéseinkről a visszaszerzés érdeképben kifejtett munkánkról, és a jelenlegi tulajdoni helyzetről. Kezdjük tehát a megépítésének történetével.
Megalakulás 1923 november 18.
Trianon utáni országközigazgatási újjáalakítás:
Ezek az események olyan régen voltak,hogy csak nagyon kevés dokumentum maradt fent az iaprtestület történetének korai időszakából. Ezt a körülményt csak fokozták azok a történelmi viharos események, amik itt is, Dorog környékén történtek. Legjádalmasabb veszteség az 1949 április 30-án történt ipartestületi székház államosításának következményeként a székház kiürítése során megsemmisült iratok, fényképek újsgok hiánya. Ezért a megmaradt dokumentumokat levéltárasok, helytörténészek segítségével kutattuk fel és adtuk ki egy könyben aminek címe "A 90éves Dorogi Ipertestület Emlékönnyve 1923-2013" címet vuseli. Ebben mindenről bővebben található dokumentum. Mi most a történelmi emlékezetet szeretnénk ébren tartani. Egy mondat ebből a könyvből amit azt jelölte, hogy 1949. április 30.-án. Gábrics Ödön jegyző átadta a székházat a munkaerő gazdálkodási hivatalnak az akkor éltek későbbi elbeszélése alapján azt kell érteni, hogy ez nem egy szokásos átadás-átvétel formában történt. Valójában meglepetésszerűen egy nap az AVO-teherautókon hozott vaságyak kíséretében kizavarták a bent lévőket az iratoakt kidobálták az udvarba- a srába, az enyészetnek -, és berendezték az épületet munkásszálónak. A lakói a Budapestről internált, építiparba alkalmazottak voltak, többen állítják, hogy pld. utcalányoknak titulált személyek. De abban az időben annyi minden hazugság volt, lehet hogy ez sem a telejs igazság. Hát ezért, és hasonló okok miatt nagyon nehéz a multunk valósághű rekonstruálása. De törekszünk rá.
Reviczky Elemér főszolgabíró, a Dorog és Vidéke Ipartestület első elnöke MNL KEML
Azért maradtak emlékek. Főleg az abban az időben is már megjelenő hírlapokban, ami az Esztergom és Dorog környék híreről részletes tudosításokat jelentettek meg. Most egy olyan idézetet teszünk közzé ami-amivel a székházunk történelméről emlékezünk most - az 1923-as novemberi megalakulásától az ideiglenes ipartestületi munkának adott helyet
"szerény kis dorogi házat, melynek szobájában az összegyűlt ipartestületi tagok bizalmuk letéteményeseként és vezetőjüknek válaszották meg. Ebből a kis falusi házból indult el Dorog és Vidéke Ipartestület, hogy alapszabályaiban és a törvényben előírt komoly feladatát telejsítse. Végtelen nehéz volt ennek emgvalósítása, mert sok meg nem értés és gáncsoskodás gördített akadályokat az ipartestület működése elé. De akadályozta a komoly működést az is, hogy meg nem felelő helyiség következtben ipartestület élet nem fejlődhetett ki s még a hivatali teendőket is csak kocsmaszobákban lehetett intézni. Ez pedig össze nem egyeztethető volt az ipartestület mint hatósági szerv komolyságával"
Az ipartestületi alakulás után Reviczky Elemér főszolgabíró alapító után 1924-ben már Eggenhoffer Jenő a tokodaltáriói üveggyár elnök-vezérigazgatója vezette. Az a munkája amit ipartestületünk történetébe betöltött elévülhetetlen volt. 1943-ig biztosan ő volt még az elnökünk, de az utána következő vérzivataros időben sajnos az életével is fizetett iőart, országot építői korábbi tevékenységéért. 1946-ban népbírósági eljárás volt ellene, 1945-be politikai rendőrség már letartóztatta. További sorsa ismeretlen. De nagy tette volt, hogy megszervezte, hogy az új testületnek, szervezetnek legyen zászlaja olyan nehéáz körülmények között is.
1926 november 14.-én díszes vendégsereg jelenlétében felvatták az ipartestület zászlaját. A zászló anyja Schmidt Sándorné volt, kinek férje Schmidt Sándor bányaigazgató volt az iparosok nagy barátja. Ez a zászló az 1949 áprilisi házelfoglaláskor eltűnt, sorsáról senki nem tudott tájékoztatást adni: Az eseményről az újságokból maradt fent tudosítás. Mi már 1985-ben - és később 1993-ban is elsők között teremtettük meg előbb a KIOSZ alapszervezeti, utóbb az újjáalakult ipartestületi zászlót. Így néznek ki:
A székház egyre sűrűbbé vált, hogy az iparosok, kereskedől biztonságos, rendezett körülmények, normális működés mellett dolgozzanak. szórakozzanak. Ezért előbb 1923-ben az alábbi telket vásálták:
"A székház ügye ugyancsak Eggenhoffer Jenő áldozatos és kitartó buzgalmának köszönhetően oldódott meg 1927-ben, amikor az ipartestület megvásárolta a dorogi, Petőfi utca (ma bécsi út) 100. szám alatti házas ingatlant Heinrioch József és neje Scharl Katicától 20 ezer pengőért. Az ingatlanhoz 1194 négyszögöl telek és egy félkész állapotban lévő ház tartozott. Az adásvételi szerződés szerint a ház befejezéséhez szükséges, és már a telken és másutt meglévő építőnyagot is beleszámították a vételárba."
Rekord idő alatt felépülő székház példa ma is a szervezésre. Ehhez kellett az adakozás is a tagok részéről, és az hogy az elnök Eggenhoffer Jenő kezességet vállaljon 8000 pengő banki hitelre. Elkészült a ház, és ünnepélyesen 1927. november 29.-én felavatták.
"Az elkészült ipartestületi székház ünnepélyes keretek közt történt avatása 1927. november 29.-én kedden zajlott. A nem mindennapos ünnepségen a meghívottak közt foglaltak helyet a vármegye és a járás vezető tisztivelői, Palkovics László alispán, Reviczky Elemér főszolgabíró és sokan mások, valamint a környéken igen nagy tiszteletnek örvendő dr. Scmidt Sándor bányaigazgató és az ipartestület vezetőség, Eggenhoffer Jenővel az élen."
Erről az épületről maradt fent korabeli fénykép, ami itt is bemutatttunk. Sajnos mint már fentebb megírtuk, hányatott sorsot élt meg. A következő részekben ezekről is szó lesz.
