46. rész
Egy olyan történetet szeretnénk folytatni, ami a XX. század vége - XXI. század elejei Magyarországon történik. Nem kitalált történet, hanem egy szervezetnek a közel 100 éves évfordulója során történt meg szákházunkkal. Az előzmények az előző részben ismertetésre kerültek. Most mi az 1990-es évtől az újjáalakult ipartestületünk törekvéseit mutatjuk be elődeink által épített régi székház érdekében.
Előljáróban még két megjegyzés:
1.
1948 és 1960 között az államosított székházunk hiányában méltatlan körülményke között kellett működni. A volt dorogi tanács épületének (Május 1. utca) alagsorában lévő konyhájában, és egyéb helyeken. 1960-ban került megvásárlásra új székházunk, amiben most is élünk, ez a szolgáltató házunkról ismert Orgona u. 2. sz. alatt található.
2.
1990-től a gazdasági és társadalmi rendszerváltáskor a Dorogi KIOSZ alapszerveszetből elsők között az országban megalakult a Dorogi Ipartestület, és később a 243 további ipartestülből az IPOSZ, az országos szövetség. A történelem úgyhozta, hogy személyemben 1990 - 2012 között egy társadalmi, kisiparos lnököt választottak meg társaim. Első feladatok közé tartozott, hogy a dorogi, és a több tucat, az országban elvett kisipari székházak visszaszerzését megvalósítsuk. Sajnos amint láthatjuk, ez változó eredménnyel járt. Ezen előzmények ismertetése után lássuk a dokumentumokat.
A Dorogi Ipartestület bírósági végzése az 1989 évi II. törvénye 15§ alapján
Végzés 1990. május 22.
Az új ipartestület első alapszabályának nyitó lapja
Az IPOSZ megalakulása után a legrövidebb időn belül (alakulás 1990. XI. 10-23) fellépett a székházak ügyében a tagszervezetek felé
1990 október 08.
Felidézve, hogy hogyan nézhetett ki az épület kívül belül
Igénybejelentés a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyonkezelő és Hasznosító Intézményéhez
